Sűrű csillagos az ég,

Majd eszedbe jutok még,

De már akkor késő lesz,

De már akkor késő lesz,

Mer' a szívem másé lesz.

Félre bánat, félre bú,

Bolond aki szomorú,

Lám én milyen víg vagyok,

Lám én milyen víg vagyok,

A szeretőm elhagyott.

Ha elhagyott, hagyjon is,

Megélek én magam is,

Lám a tearózsa is,

Lám a tearózsa is,

Kinyílik az maga is.

__________________________________________________________

A Berényi utcán sétál három lány,

Annak közepében van az én babám.

Az az enyém aki én rám nevetett,

Az csalja meg az én árva szívemet.

Csinos barna kislány én rám ne nevess,

Úgy sem csalod meg az árva szívemet.

Nyitva van a Bözske rácsos kapuja,

Onnan integet, hogy menjek be oda.

De én azt a Bözske meg nem tehetem,

Büszke legény vagyok, százat szeretek.

__________________________________________________________

Lakodalmas násznép víg nótája hallik,

A kanász legénynek szívébe nyilallik,

Mit ér néki a csorda, ha nincs szeretője,

A disznók már régen röföghetnek tőle.

Megérett a szőlő, lelehet már szedni,

Ezt a barna kislányt el akarnám venni,

Megsegít az Isten, te leszel a párom,

Hogy én téged öleljelek alig-alig várom.

__________________________________________________________

A jászsági bíró udvarában,

Lehullott az akácfa virága,

Engedd babám, hogy el ne hervadjon,

A szerelmünk cserben ne maradjon.

A jászsági templom tetejére,

Száll egy holló tiszta feketében,

Látod babám az is minket gyászol,

El akarnak tiltani egymástól.